Bár írásos emlék erről nem maradt fenn, de nagy valószínűséggel már 1763-ban a római katolikus hívek a Szent Anna templom építésével egyidejűleg iskolaépületet is emeltek a faluban. A pomázi egyházközség 1770-es évi jelentése alapján, Csobánkán egy német nyelvű tanító, valamint 29 katolikus tanuló van.
A Mária Terézia által kibocsátott rendelet, a Ratio educationis (1777) a községet kötelezte iskola létesítésére és fenntartására, így az oktatásügy, hasonlóan más településekhez, többé már nem az egyházak belügye volt, hanem állami szintű szabályozás jött létre. „Az 1805. évi oktatási törvény Csobánka szempontjából azért érdekes, mert a nemzetiségeket a magyar nyelv tanulására kötelezte.”[1]
A településen az 1901/1902-es tanévben nyitotta meg kapuit az első állami fenntartású 3 tantermes elemi iskola. Ekkor a beiratkozott tanulók létszáma 149 volt. Az iskolaépület bővítése az 50-es években már sürgetővé vált, hiszen a tanulók létszáma 249-re duzzadt. 1960-ban újabb tantermeket adtak át, így már hat tantermes iskolaként működhetett tovább az intézmény. (HORVÁTH, 1996) Ezt követte a 70-es években egy újabb beruházás, aminek eredményeként már mind a 8 évfolyam számára külön tanterem állt rendelkezésre. Azóta is, igaz kisebb átalakításokkal, de ez az épület ad otthont a helyi iskolának.
Az intézmény 1996/97-es tanévben vette fel Petőfi Sándor nevét, amit egészen 2015-ös bezárásáig meg is tartott. Az iskola közösségi összefogás segítségével 1 év múlva újra nyitotta kaput, és azóta is a Szentendrei Barcsay Jenő Általános Iskola tagintézményeként működik.
Az évek alatt rengeteg helyi lakosú diák megfordult az iskolában, ahová szívesen jártak a gyerekek. A jelenleg is itt élő idősebb öregdiákok szívesen mesélnek az itt töltött diákéveikről. Ennek egyik kézzelfogható bizonyítéka, hogy 2019-ben az iskola egykori diákjai, a Csobánkai Értékörző és Községszépítő Egyesület közreműködésével, márvány táblán emlékeztek meg mindazon pedagógusokról, akik legalább 10 évig részt vettek az iskola oktató-nevelő munkájában. Ez a emléktábla a mai napig az iskola auláját ékesíti.
[1] Horváth György (1996): Csobánka, Csobánka Község Önkormányzata, p. 115
